Mi van akkor, ha nem az élet szúrt ki veled?

Mi van akkor, ha nem az élet szúrt ki veled?

Régen én is azt hittem, hogy velem kicseszett az élet.
Hogy másoknak valahogy könnyebb.
Hogy nekem több jutott a küzdelemből, a bizonytalanságból, a „miért pont velem?” érzésből.

Sokáig úgy éltem, mintha az élet csak megtörténne velem.
Mintha a körülmények döntenék el, merre mehetek,
és nekem legfeljebb alkalmazkodnom lehetne.

Aztán egyszer elkezdett motoszkálni bennem egy gondolat:
mi van akkor, ha nem a külső világ irányít mindent?
Mi van akkor, ha az, ami bennem zajlik, sokkal nagyobb hatással van az életemre, mint gondoltam?

Nem egyik napról a másikra változott meg minden.
De valami elmozdult.
Elkezdtem észrevenni, hogy a nézeteim – azok a mondatok, amiket igaznak hittem –
észrevétlenül formálták a döntéseimet, a lehetőségeimet, az egész életemet.

És itt jött a felismerés, ami mindent átrendezett bennem:
ha hajlandó vagyok felelősséget vállalni a saját életemért,
akkor nem vagyok többé kiszolgáltatva.

Ez nem azt jelenti, hogy hibás lennék bármiért.
Azt jelenti, hogy van választásom.

Van egy pont az ember életében, amikor elege lesz abból,
hogy ugyanazokat a köröket futja.
Amikor érzi, hogy amerre tart, az nem jó irány –
és bár még nem tudja pontosan, hogyan lesz más,
de azt már igen, hogy változtatni szeretne.

Ha most ezt az írást olvasod, lehet, hogy te is itt tartasz.
És ezt szeretném, ha tudnád: ez nem gyengeség.
Ez ébredés.

Nem megjavítani akarlak.
Nem gondolom, hogy bármi baj lenne veled.
Eszközöket szeretnék adni – kérdéseket, nézőpontokat –,
amikhez bármikor visszanyúlhatsz, amikor úgy érzed, elakadtál.

Mert az életed nem elromlott.
Talán csak itt az ideje, hogy más szemszögből nézz rá.

Szeretettel Beáta